Miért fontos foglalkozni a Geo tarifa üzemszünettel?

Tapasztalatunk szerint a kiválasztás során a GEO-tarifa sajátosságát is figyelembe kell venni, vagyis igenis foglalkozni kell a 2+2 óra üzemszünet következményeivel. Tipikusan monovalens megoldásokban fokozott hangsúlyt kap a 4 óra üzemszünet, melyet a megfelelően nagyméretű HMV-tároló felfűtése tovább fűszerez. Általában egy könnyed legyintéssel szokták elintézni a GEO-tarifa-szünet okozta helyiséghőmérséklet-csökkenést, mondván, egy jól hőszigetelt korszerű épületben 2 óra kimaradás nem okozhat negatív tranzienst. Azonban, ha azt is figyelembe vesszük, hogy miután visszakapjuk a geo-áramot, a hőszivattyúnk újabb 1 órát tölt(ene) használati melegvíz-készítéssel, máris „érdekessé" válik a hőforrásunk kihasználása. A korszerű épületautomatika rendszerekben egyszerűen felállíthatók azok a folyamatleírások, melyek segítségével az előbbiekben szereplő GEO-tarifa-illesztést figyelembe tudjuk venni. Jellemzően a megfelelően időzített HMV-készítést vagy akár a GEO-szünet előtti épület-felfűtést említhetnénk, melyekben a tervezett áramkimaradás előtt végeztetjük el a feladatot a levegős hőszivattyúval. Egészen konkrétan például a reggel 6 és 8 óra közti áramszünetre egy kb. reggel 5 órai HMV-készítést céloznánk. Nyilvánvaló az is, hogy az ilyen jellegű programozott felfűtések hagyományos például merülő termosztáttal nem oldhatók meg; analóg hőmérsékletjelek képesek csak kiszolgálni az adott feladatot, általuk nyílik lehetőség az időbeni lefutások befolyásolására. Ma már az adaptív helyiséghőmérséklet-szabályozás általános dolog, azonban egyéb, mint például GEO-szünetet figyelembe vevő szabályozás még nem túl gyakori.
Összességében tehát nemcsak az épület hővesztesége, hőterhelése döntő a kiválasztás során, de a melegvíz-készítés és a hőszivattyús GEO-áram jellege is nagymértékben befolyásolhatja a helyes megoldást.